A Magyar válogatott Albániát fogadta szombat este a Puskás Ferenc stadionban, világ~bajnoki selejtező mérkőzésen. Gera Zoltán eltiltás miatt nem állhatott Erwin Koeman szolgálataiba, de a haza alakulat célja még így is egyértelműen csak a győzelem lehetett. Amihez hazai pályán meg is kapták a lelátókról a kellő segítséget. Csak élni kellett a lehetőséggel, és a válogatott megtette ezt.
Az első percek pontatlan, tapogatózó játékot hoztak, a mezőnyben vándorolt a labda, anélkül, hogy a kapuk veszélyben forogtak volna. 10 percet kellett várni az első igazi lövésre, balszerencsénkre az albánok tornáztatták meg Fülöp Mártont, DE szerencsénkre a Sunderland légiósa magabiztosan védett. Halmosi lehetősége és Dárdai távoli lökete jelezte, nyerni akar a Magyar válogatott. Az igazi átütő erő viszont hiányzott, a labda valamivel többet volt hazánk fiainál, de nem tudtak mit kezdeni a játékszerrel. Általában Torghellét keresték a társak, egy egy fejre beadott, beemelt labdával, de a vendég védők között nem sok esélye volt a támadónak, hogy kapu felé terelje ezeket. A szép technikai megoldások helyett inkább a kemény játék dominált, először Huszti majd Juhász csúszott csúnyán ellenfelére, utóbbi jutalma az összecsapás első sárgája lett. Alig kezdődött meg az első játék rész hajrája, amikor Skela lövésre szánta el magát. Fülöp tehetetlenül nézte amint a játékszer, meghorpasztja a keresztlécet, de szerencsére megúszták a fiúk. Az utolsó percekben inkább a szkipetárok játszottak mezőnyfölényben, de a kapunk irányába is ritkán indultak, nem hogy célba is vegyék azt. Az első 45 perc gól nélküli döntetlent hozott, így jöhetett a második félidő. Koeman valamit nagyon tud, ugyanis a címeres mezben hirtelen szárnyakat kaptak a játékosok, ahogy visszatértek az öltözőből. Torghelle is olyan magasra ugrott, hogy az ember már~már látta ezeket a szárnyakat ékeskedni a hátán, majd pedig 30 ezer ember torkából egyszerre szakadt ki minden feszültség;"gól, gól'~ üvöltötte mindenki, miként a nemzet Sanyija bevette Bequaj kapuját. Ezzel 1:0 ide! Az Augsburgban Szabics Imre ék párjaként futballozó játékos ezzel igazán ütős választ adott kritikusainak, sőt hatalmas lépést tett a felé, hogy ismét a közönség egyik legnagyobb kedvence legyen. A fiúk kijöttek a zöld gyepre és végre elkezdtek focizni. Az embereknek pedig hallhatóan tetszett a csapat produkciója. Bő egy órányi játék után a holland szakember lehozta csapatunk karmesterét, Hajnal Tamást, hogy a helyére az a Buzsáky Ákos álljon be, aki hosszú kényszerszünet után kapott ismét behívót. A londoni QPR játékosa nem is okozott csalódást, remekül illeszkedett be a többiek közé. A középpályásaink rendre jól megjáratták a labdát, a találat őket is megnyugtatta, jóval kevesebb pontatlanság volt a válogatott játékában. Hirtelen ütem váltásokkal, általában Dzsudzsák megindult a szélen, majd Torghellét keresve középre ívelt. Az Albánok sokszor csak keresték a játékszert, míg a lelátón megindult a hullámzás. Hol Buzsáky, hol Halmosi, hol Huszti, hol pedig Dzsudzsák tornáztatta meg a vendég portást, ám az albán egyes jól helytállt. Bár tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat, így Baquaj sem tudta megmenteni csapatát a vereségtől pusztán szép védéseivel. Hisz a hajrában érkezett Juhász Roland aki a 81. minutumban, egy szögletet követően az ötösön belül a földre bólintotta a labdát, ami valahogy utat talált a kapuba (2:0). Eddig sem érződött, hogy a vendégek felkelhetnek, de így az esély, hogy az Albánok kiegyenlítsenek, minimálisra csökkentek. Mondhatnánk azt is, ez a gól mindent eldöntött, de az összecsapás talán már korábban is meg volt. Lassan mindenki felállt a nézőtéren, és csak zengett a "szép volt fiúk!".
A Magyar válogatott fergeteges második félidőt produkálva, magabiztos győzelmet aratott a svédektől pontot rabló Albán csapat ellen.Ezzel pedig, akárcsak a Portugáloknak 4 pontja van a csoportban három fordulót követően. Most pedig jöhet a Máltai skalp!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése