Kritika az Újpest~MTK meccs után

A Soproni liga 10. fordulójában az Újpest fogadta a címvédő MTK~t. A bajnokoknak csak pár percig volt esélye a pontszerzésre, de nem azért mert a lilák olyan lehengerlő játékot mutattak volna be. A Hungária körútiak voltak meglepően gyengék, és igazán kiemelkedő produkció nélkül is könnyedén gyűrték maguk alá őket a hazaiak. Az előző szezonhoz képest a legszembeötlőbb változás, a IV. kerületiek elszántsága, harapóssága. Ez a harcias viselkedés hozta meg a várt sikert, nem a kiváló játék, a meglepő taktikai húzások. Azért Bozic remek technikai megoldásai nélkül nehezebb lett volna bizonyára az Újpest dolga, de a középpályás úgytünik végre rálelt a góllövő cipőjére...

Nem volt egetverő a színvonal, nem voltak hihetetlen megoldások. De a csapat igazi csapatként funkcionált. Tavaly ez nem volt így. Most viszont egyre inkább összeér a társaság, és végre reálisnak tűnik a harc a bajnoki trófeáért! A legnagyobb csapatok fő erénye, hogy akkor is képesek gólokkal nyerni, ha nem megy úgy a játék. Ez az erény pedig meg van az Újpestben. Képesek harcolni a céljaikért, és nem adják föl. Szívósak és ez jó jel.

Végre igazán csodálatos volt a hangulat a D~n. Nem gyakran dalolok velük együtt, ~talán hibásan~ de számomra ez a délután ismét igazi élmény volt. Amikor perceken keresztül szünet nélkül csak annyit énekeltek az emberek, hogy "UTE ollé, Ute ollé..." Aztán amikor megszólalt az "Újpest parádé", úgy éreztem végre visszatértünk a régi útra. A sikerek útjára, és igazán együtt élte meg mindenki ezt a győzelmet. Teljes összhangba került a csapat és a szurkoló. Fönt lógtam a kerítésen és gratuláltam nekik. Ez az ami hiányzott, végre ismét igazán jó Újpest szurkolónak lenni!