A Liga kupa második fordulójában a Megyeri úton fogadta az Újpest FC A Paks gárdáját. Az Atomerőmű álltal szponzorált zöld~fehérek ponttal távoztak, a borzalmas kilencven perc után...
Lehetett volna szórakoztató döntetlen is. De nem volt. Se gól, se igazi helyzet. Tipikusan az az összecsapás volt, amit csak azért ül végig a szurkoló, hogy a végén a bíró fejét követelhesse. A sporiét, akitől nem kellett megkérdezni, melyik a kedvenc színe. (zöld)Tudta mindenki aki látta az itéleteit. Bár a partjelző is gyakrabban nézi a meccseket a kapu mögött ~esetleg az Üllöi úton?~,mint az oldal vonalról. Mire megszokta az új perspektívát, röpke tíz less helyzetbe bukott bele. Amit el kellet volna engedjen, azt nem, amit nem azt, igen. Kritikán aluli játékvezetés, a játék sem volt jobb. Az ifisták nem tudtak élni ezúttal a lehetőséggel. Pedig az a mez kötelez... Ezt talán csak a szurkolók tudják igazán. No meg a szurkoló vérmérsékletű, saját nevelésű csatár. Széki kimagaslót alkotott. Míg a husszú sérülésből visszatérő Tisza az első félidőben lényegében eltűnt, az utolsó fél órára beálló Széki Attila harcolt, harapott, visszatámadott. Ő volt a legjobb, az ifisták pedig sajnos csak az NB3 szintjét ütik meg jelenleg... de még hosszú az út. Kissé önzetlenebbé kell majd még válni. Hiába szereznek labdát, ha addig cipelik azt amíg el nem vesztik. Pedig ha passzolnak kész a ziccer... és akkor ott a gól. De nem volt így pedig öröm, hogy a spori nem hosszabított. Talán a legjobb döntése volt a találkozón...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése